Az élettársi kapcsolatokra (szemben a házassággal és a bejegyzett élettársi kapcsolattal) a jog nem vélelmez vagyonközösséget, a felek az együttélés alatt végig önálló vagyonszerzők maradnak. Szétváláskor azonban bármelyik fél követelheti a másiktól az életközösség alatt keletkezett vagyonszaporulat megosztását. Az elszámolás alapelvei a következők:
- A vagyonszaporulat tárgya: Minden olyan vagyoni érték, amellyel a felek az életközösség kezdete és vége között gazdagodtak (például közösen vásárolt ingatlan, megtakarítások, gépjármű, cégérték növekedése), miután levontuk belőle az ezen időszak alatt szerzett különvagyont.
- A megosztás aránya: A házassággal ellentétben nem automatikus aza 50-50%-os felezési arány. A szaporulatot a felek szigorúan a szerzésben való tényleges közreműködésük arányában oszthatják meg,
- A közreműködés formái: A szerzési arány megállapításakor a tiszta pénzkeresettel egyenrangú – de eltérő értékű! – hozzájárulási formaként kell figyelembe venni a háztartásban végzett munkát, a gyermeknevelést, valamint a másik fél vállalkozásában végzett fizetetlen segítséget is. Bár ezek nem jelentenek automatikus felezést, arányosan növelik az adott fél százalékos részesedését, hiszen tehermentesítik a kereső felet, és lehetővé teszik a magasabb termelékenységet.
- A bizonyítás terhe: Főszabály szerint annak kell bizonyítania, aki egy adott tényt állít. Aki részesedést követel, annak igazolnia kell az élettársi kapcsolat fennállását, a vagyonszaporulat meglétét és a saját közreműködésének mértékét. Aki viszont a vagyonát „védi” (mert az szerinte különvagyon), annak papírokkal kell alátámasztania, hogy azt például örökölte vagy még az együttélés előtt szerezte. Ha a bíróság egyenlő (50-50%) közreműködést vélelmezne, akkor a többlethozzájárulást a más arányt igénylőnek kell bizonyítania (pl. jövedelemigazolásokkal, cégpapírokkal).
Érdemes tisztában lenni azzal, hogy az élettársi vagyonszaporulat megosztása bírósági úton az egyik legkomplexebb eljárás, ahol az otthoni, támogató munka erkölcsi értékét a jog hideg számokra próbálja lefordítani. A mediáció elsődleges feladata ilyen esetekben, hogy a felek a bizonytalan és drága bizonyítási eljárás helyett egy mindkettőjük számára méltányos egyensúlyt megteremtő egyezséget tudjanak kidolgozni.
