Gyakori jelenség, hogy a felek bizonyítékokkal, mentett üzenetekkel, számlákkal és tanúk felsorolásával érkeznek. Azt várják, hogy a mediátor ismerje meg a bizonyítékokat, sőt lehetőség szerint ő maga is gyűjtsön további bizonyítékokat a másikkal szemben, és mondja ki: „Igen, a másik fél hazudik, neked van igazad, tényleg ő tüntette el a pénzt/ő kezdte a veszekedést.”
A mediáció azonban nem tényfeltáró nyomozás. A mediátor nem értékeli az összegyűjtött bizonyítékokat, nem hallgat ki tanúkat, nem olvas el bizalmas e-maileket. A mediátort nem az „objektív igazság” érdekli (ami egy elmérgesedett kapcsolatban gyakran nem is létezik), hanem a felek szubjektív valósága. A cél nem a múlt rekonstruálása, hanem egy közös jövőkép megkonstruálása.
Nem azt kutatjuk, ki mit rontott el tavaly, hanem hogy mit lehet tenni ma azért, hogy a holnap jobb legyen. A mediátor nem a „ki a hibás?” kérdésre, hanem a „mi a megoldás?” kérdésre koncentrál.