Sokan úgy érkeznek a mediációra, hogy azt várják, a szakember majd mélylélektani elemzésekbe bocsátkozik, feltárja a gyermekkorig nyúló traumákat, vagy éppen terápiás eszközökkel „meggyógyítja” a felek sérült lelkét. Gyakori elvárás az is, hogy a mediátor igazságot tegyen abban, kinek a mentális állapota vagy személyiségjegyei okozták a kapcsolat válságát.
A mediáció azonban nem a múlton való rágódás, hanem a jövő tervezésének terepe. Bár az érzelmek elkerülhetetlenül jelen vannak – és a mediátor kezeli is azokat –, a cél nem a lélek gyógyítása, hanem a felek közötti kommunikáció helyreállítása. Nem azt keressük, hogy „miért romlott el” a kapcsolat 10 évvel ezelőtt, hanem azt, hogy „hogyan lehet együttműködni” a holnaptól kezdve.
A mediátor abban segít, hogy az indulatok ne mossák el a racionális gondolkodást. Segít különválasztani az érzelmi sérelmeket a gyakorlati teendőktől. A folyamat során nem diagnózis, hanem megoldási terv születik: a felek nem megváltozott személyiséggel, hanem egy tartható, mindkét fél igényeit tiszteletben tartó megállapodással távoznak, amely a jövőbeni békés együttélést vagy a kulturált elválást szolgálja.