Olyan konfliktuskezelési megközelítés, amely gyökeresen szakít a hagyományos, hibáztatáson alapuló logikával. Nem a szabályszegésre és a „bűnös” megbüntetésére (retributív, azaz megtorló szemlélet), hanem az okozott kár vagy sérelem jóvátételére, valamint a megsérült emberi kapcsolatok helyreállítására fókuszál. A büntetőügyi, családi és iskolai mediációban is kiemelt jelentőségű alapelv.
A folyamat megköveteli, hogy a sérelmet okozó fél őszintén szembenézzen tettei emberi következményeivel, megértse a másik fél fájdalmát, és aktívan (ne csak egy passzívan elszenvedett büntetéssel) vegyen részt a jóvátételben.
Míg a büntetés a múltba néz, a helyreállítás a jövőbe. Célként jelenhet meg a jellem (pl. egy tinédzser) fejlesztése, és az ehhez szükséges támogatás és kontroll biztosítása. A konfliktus restoratív kezelése egy közösség (osztály vagy család) számára megkönnyíti, hogy új, tiszta alapokra helyezve javítsanak a kapcsolaton úgy, hogy abban mindenkinek megvan a saját feladata és felelőssége. Válás során pedig segíti a feleket, hogy az egymásnak okozott fájdalmakon túl tudjanak lépni, és a jövőben stabil, együttműködő szülőtársként legyenek jelen egymás és a gyermekük további életszakaszaiban.