Az egymással konfliktusban, vitában álló emberek sokszor bíznak abban, hogy ha egy harmadik pártatlan félhez fordulnak, aki megismeri az ügyet, akkor az igazságot tesz közöttük, majd kimondja az ítéletet, és hogy kinek miként kell a jövőben eljárnia, esetleg bűnhődnie.
A mediáció során nem a bűnösség és a büntetés a vezérelv, hanem a kijavítható hibák korrigálása, a már javíthatatlan hibák jóvátétele. De hogy mi a hiba, milyen típusú, miként javítható vagy jóvátehető, azt sosem a mediátor dönti el, már csak azért, mert minden kapcsolat egyedi és amíg például valakinél egy megcsalás megbocsáthatatlan, addig másoknál egy jelzés, hogy szükséges változtatnia.
Azaz a mediátor nem hirdet és nem is hirdethet győztest vagy vesztest, nem oszt egyik félnek sem igazságot. A mediátor abban segít, hogy a konfliktus megismerését követően a feleknek sikerüljön megállapodni abban, hogy a konfliktust miként tudják lezárni és/vagy egy új szintre helyezni, új minőséget adni a kapcsolatuknak. A mediátor azt sem dönti el, hogy ez az új minőség milyen legyen, de támogatni tudja, hogy a felek saját és egymás igényeinek megismerésével közösen meg tudják fogalmazni, hogy miként változzon a kapcsolatuk.
Az viszont bizonyos, hogy a kapcsolat új minősége szükségszerűen változást fog hozni abban, hogy a jövőben kinek mit kell tennie, de ehhez az egymás felé megfogalmazandó kérések és a másik felé tett vállalások által jutunk el a mediáció során, melynek a végén nem ítélet, hanem egy szerződés születik.