Sokan úgy érkeznek a mediációba, hogy azt remélik, a mediátor majd jogi tanácsokat ad, megsúgja, mi jár nekik törvény szerint, vagy segít kijátszani a másik felet. Azt várják, hogy a mediátor „felvértezze” őket érvekkel és paragrafusokkal, hogy képesek legyenek érvényesíteni érdekeiket a másik féllel szemben.
A valóság azonban az, hogy a mediátor nem jogi képviselő, és nem harcostárs. Míg egy ügyvéd feladata az, hogy kizárólag a saját megbízója érdekeit védje – akár a másik fél rovására is, egy harcos eljárásban –, addig a mediátor a közös megoldásért, a békés megegyezésért dolgozik. Semlegessége miatt nem adhat jogi tanácsot, nem mondhatja meg, hogy „ezt a pert biztosan megnyerné”, és nem állíthat fel taktikát az egyik fél számára.
Ugyanakkor a mediáció nem jogmentes övezet. Bár a mediátor nem ügyvéd, a folyamat során ismertetheti a jogi kereteket. Ez nem tanácsadás, hanem tájékoztatás: segít a feleknek tisztán látni a lehetőségeiket és a korlátaikat. Felhívhatja a figyelmet a törvényi előírásokra, hogy a születő megállapodás ne csak emberileg legyen méltányos, hanem jogilag is érvényes és végrehajtható maradjon.
A mediátor abban segít, hogy a felek ne a bírósági „győzelemre” játsszanak, hanem olyan megoldást találjanak, ami emberileg és gyakorlatilag is működik – gyakran rugalmasabban, mint amit egy bírói ítélet lehetővé tenne.